Mi köze ennek a Pokemon Go-hoz? Szinte semmi és nagyon is sok. A technika mindennapjainkban betöltött szerepével megváltozunk. Nézzük csak a közlekedést! Egyértelműen pozitív fejlemény, hogy a fejlődésével egy egyszerű magyar állampolgár eljuthat a világ minden pontjára és ez nem azt jelenti, mint a középkorban, hogy a három falut megjárt ember már igazi utazónak számított, aki volt idegen földeken. Az utazási szokások változásával azonban a város sem maradt meg több száz éves formájában. Szétterült, az emberek, akik megtehették, kiköltöztek a szomszédos településekbe, elkezdtek a város másik oldalán munkát vállalni, a tesco busz nyugdíjas hadával meg sok helyi üzletnek kellett bezárnia, hiszen ki tud versenyezni a 8 forintos kiflivel?
Az emberekből így szép lassan kikopott a lokalitás fontossága. Kit érdekel a lakókörnyezetem, ha úgyis a körúton iszom az ászokomat 350 forintért. Miért ismerkedjek meg a környéki lakosokkal a helyi késdobálóban, ha fél óra utazással már a haveromnál vagyok? A szomszédokból meg elég így is az évenkénti közgyűlésen. A legjobb a tömegközlekedésben pedig, hogy most már nem is kell figyelnem a körülöttem lévő emberekre, hiszen amíg átérek ismerősömhöz, úgyis ott van a kezemben az okostelefonom, amin keresztül akkor is velük tudok beszélni, mikor nincsenek mellettem, mivel egyértelmű, hogy ők is fenn lógnak a neten 0-24 órában. Sokkal jobb velük beszélgetni, mint idegenekkel ismerkedni.
A kérdés így azonban az, hogy városban lakunk-e már egyáltalán? A pontból utazunk a B pontban munka és kikapcsolódás okán. Amennyiben vezetünk nem a városban vagyunk, hanem az utat figyeljük és mikor nem, akkor a virtuális térben veszünk el. Miért is sétáljak, ismerjem meg környezetem, mikor bármikor fellépek a netre látok egy jó programot máshol? A kérdés csak ezek után, hogy mi is lett a város, csupán lakóházak, munkahelyek és szolgáltatások egymás mellett? Igen, vannak még közparkok és közösségi helyek...ahova a megszokott, interneten vagy egyébb kommunikációs eszközön keresztül megszervezett társaságunkkal ülünk le és mikor ott vagyunk, akkor is sokszor inkább a készülékünk képernyőjét nézzük. Mikor beülünk egy étteremben, nem véletlenszerűen választjuk ki azt az utcán sétálva, hanem felmegyünk az általunk legelfogadottabb holnapra és megnézzük, mit ajánlanak.
Hogy jön ide a cikk címében emlegetett applikáció?
Gyakorlatilag hiába nem a gépünk előtt ülünk otthon, vajon elmondhatjuk magunkról, hogy a fizikai valóságban vagyunk bárhol is ott, nem pedig virtuálisan? Megnézzük komolyabban a környezetünket, a várost, ami körbevesz minket? Jelent számomra az épület valamit azon kívül, hogy jó selfie háttér? Itt van az említett Pokemon Go. A játék arra inspirálj az embert, hogy álljon fel és járja a várost. Nagyon jó, hogy végre van egy olyan applikáció, ami mozgásra inspirálja az embert. Ettől függetlenül, hiába mozog fizikailag a játékkal játszó személy, vajon a városban van? Megnézi környezetét, az utcákat, ahol éppen sétál, magába szívja a hely hangulatát, illatait, képeit? Nem lehet, hogy fizikai mozgás közben egész végig az érzékszervei, agyi működése a telefon képernyőjére koncentrál? A hely, ahol megtalálj az adott lényt, ahogy a játékos nézi, vajon a város szövetének vagy a virtuális világ részeként hordoz értéket? Nem vagyok benne biztos, hogy a Central Park-ban rohangáló tömeg szellemileg is ott van-e a térben és nem csak testi valójukban.
Ui: Az egyik leghálásabb témáját az ellentábornak, hogy a mobil folytonos figyelésével milyen közúti balesetek történhetnek. Ezt direkt kihagyom. Régen őseink között lehet volt mozgalom a kerekek betiltására, mivel voltak olyanok, akik elé feküdtek és ebből fatális baleset történt. Természetesen utóbbi társadalmi hasznossága valószínűleg szintekkel van a Pokemon go felett, mégsem lenne fair ez a mobilapplikációval szemben.
