Furcsa lény az ember. A létezésünknek az életről kell(kéne?) szólnia, mégis, mindig előkerül a világvégének a kérdése. Az emberi vallások ezreit foglalkoztatja ez, ha tippelnem kéne, az embereket a Bibliában melyik rész érdekli legjobban, akkor a Jelenések Könyvére raknám a pénzem. Meglepő-e így, hogy a két kedvenc, legjobb műnek tartott képregényem mindkettő cselekményében a világvége komoly szerepet játszik. Sokban kapcsolódnak egymáshoz. Mindkettőben a hősök pusztulásáról van szó.
A Kingdom Come idejében az első igazi hősök kora lejárt. Az ő követőik lepték el a világot, egy új generáció, akik sokan vannak, szomjazzák a dicsőséget. Erőszakosak, fegyelmezetlenek és célpont nélküliek, így energiájukat egymáson vezetik le, miközben az egyszerű halandók félve nézik a felettük harcoló félistenek harcát nap mint nap. A történet elején Norman McCay tiszteletes végignézi a látomásokkal küzdő barátja halálát, akit régen a Homokemberként ismertek. A haldokló hős egy végítéletről beszél, mikor távozik az élők soraiból. Ezután nem sokkal keresi meg az öregembert a Szellem, a végítélet angyalaként, hogy tanúja legyen az eljövendő eseményeknek. Az időzítés nem is lehetne jobb, ugyanis Atom Kapitány halálával, ami egy teljes államot tett radioaktívvá, a régi szuperhős generáció visszatér, hogy a tékozló gyermekeket felelősségre vonja. Vajon megváltók lesznek vagy pedig az apokalipszis elhozói?
A képregény legjobb pillanatai egyértelműen az öreg, megfáradt hősök reakciója a világra és arra, amit tett velük a hosszú harc. Superman egyedül, a világtól elvonult farmer. Az idővel isteni szintre emelkedett hérosz nem találja helyét a világban, az elvei öregek, ő pedig eltávolodott az emberektől (mi sem mutatja jobban, mint mikor számomra teljesen szívszorítóan csak földlakóként utal szüleire és meghalt feleségére...). Flash a sebesség erejétől gyakorlatilag kilépett az emberileg értelmezhető idő világából és egy mindenhol egyszerre ott lévő fizikai erő, mint emberi lény.Zöld Lámpás a gyűrűje által alkotott Föld körüli pályán lévő palotájában várja, hátha valami idegen támadás éri a földet...magányos trónusán vár és vár...Wonder Womant elűzték otthonából, mivel a béke ügynöke helyett csak az erőszaké lett, Aquaman pedig a tengerek mélyére vonult, teljesen eltávolodva a felszíni élettől. Batmant természetesen nem lehet kihagyni. Az öreg, szuszpenzorok által mozgó, megtört testű, de akaratilag megingathatatlan hős rendőrrobotjai által hozott létre egy bűn nélküli, félelemmel teli, biztonságos Gothamet. A Wayne kúria romjainak barlangjában ül és onnan irányítja rendfenntartóit.
A hősök pedig elindulnak leszámolni örökségükkel. Jó pár kérdés felmerül, amire útközben kapunk csak választ. Tulajdonképpen a régi héroszok miért is vonultak vissza? A régi karakterek megpróbálják azt, amit olyan sokan próbáltak meg a világtörténelem során: a régi eszmékkel visszahódítani a fiatalokat, hogy azok az új dekadenciájukba ne pusztítsák el a világot. Itt látszódik meg az, ami Batman karakterében képileg is látható: a múlt héroszai nem fizikailag buktak el, hanem akaratilag. A jelkép halálát nem a testi pusztulás, hanem a belefáradás hozta el, ez pedig visszatérve kérdésesen hat a világra. Az ideákat magába hordozó hős, Superman, régi megértésével próbál az akkori problémákra válaszolni, még Wonder Woman, aki elbukott kitaszított lett népénél, hasonlóan erőszakosan akarja a kérdést megoldani, mint az új kor. Mennyire cinikus ez az elénk táruló világ, ahol gyakorlatilag egyedül a mindig számító, a legrosszabbra felkészülő Sötét Lovag az, aki nem csak az események után szalad?
Az emberekről nem ejtettem szót, pedig tulajdonképpen ők a történet kulcsai. A múlt idő héroszai miattuk vonultak tulajdonképpen vissza. A tömegekben nincsenek meg ugyanis azok az eszmék, aminek ikonjai voltak a különböző öreg képregényhősök. Számomra a kötet egyfajta választ ad arra, miért nem csak egy olcsó húzás az újabb füzetek eladására, hogy például a Batman időről időre beteszi a Jokert a börtönbe,
majd az újra megszökik. Milyen egyszerű lenne szimplán eltenni őt láb alól, mondhatja az egyszerű ember. Hiszen egy tömeggyilkos! A város védelmezője mindig, több haláleset után elkapja és idővel minden kezdődik újra. A Kingdom Come világa ugyanis az a világ, ahol nem Gotham védelmezője, de más engedett a csábításnak...egy esett képes volt egy kialakított világ kulcsrönkje lenni, amit kivéve minden feltorlódott rönk elindult...Az emberek pedig későn jönnek rá, milyen védelmezőik voltak és most már félve néznek ezeknek mind a új, mind pedig a régi generációjukra. Nem jönnek rá, milyen világtól is óvta őket a védelmezőik, akiknek hiányára ők sem képesek rendes választ adni, csak ostoba, pusztítóbbat, mint amit a felettük álló hősök adnak.
A képregényt nem csak a története miatt érdemes elolvasni. A képei gyönyörűek, talán az egyik legszebb, amit olvastam. Felnőttesek a vonalak, az arcokon mesterien ábrázolják az érzelmeket, a csaták kaotikusságát pedig jól érzékeltették a rajzolók. A hősök időskori ábrázolása pedig nagyon kreatív, mindenki nagyon "okosan" öregedett. A színek nagyon jó idomulnak a jelenethez. A csaták sokszor színkavalkáddá változnak, még a sötét tónusok gyönyörűen passzolnak, mikor ilyen hangulatot áraszt a történet. A karaktereknél nagyon tetszik, mind arcmimikájukban, mozgásukban és mondataikban mennyire megjelenik a személyiségük, igaz, itt az öreg Bruce Wayne erősen arisztokratikus, enyhe lenéző modora viszi a prímet.
A mű elolvasható az egyik magyar fordító oldalon, nem tudom eléggé megköszönni a munkájukat, hogy ilyen formában elolvashattam ezt az alkotást.
Egy kis cikkajánlást a végére: a Watchmen a másik ilyen mű, amit hasonlóan szeretek és sok közös pontja van a Kingdom Come-al. Róla nem fogok cikket írni. Ennek nagyon egyszerű oka van: arról ugyanis régen olvastam egyet és akkor döntöttem el, a képregények nem is annyira gyerekes dolgok (vagy legalábbis egy részük!!!), mint ahogy azt az ember hinné. Mindenkinek ajánlanám így a vele foglalkozó cikket.
A hősök pedig elindulnak leszámolni örökségükkel. Jó pár kérdés felmerül, amire útközben kapunk csak választ. Tulajdonképpen a régi héroszok miért is vonultak vissza? A régi karakterek megpróbálják azt, amit olyan sokan próbáltak meg a világtörténelem során: a régi eszmékkel visszahódítani a fiatalokat, hogy azok az új dekadenciájukba ne pusztítsák el a világot. Itt látszódik meg az, ami Batman karakterében képileg is látható: a múlt héroszai nem fizikailag buktak el, hanem akaratilag. A jelkép halálát nem a testi pusztulás, hanem a belefáradás hozta el, ez pedig visszatérve kérdésesen hat a világra. Az ideákat magába hordozó hős, Superman, régi megértésével próbál az akkori problémákra válaszolni, még Wonder Woman, aki elbukott kitaszított lett népénél, hasonlóan erőszakosan akarja a kérdést megoldani, mint az új kor. Mennyire cinikus ez az elénk táruló világ, ahol gyakorlatilag egyedül a mindig számító, a legrosszabbra felkészülő Sötét Lovag az, aki nem csak az események után szalad?
Az emberekről nem ejtettem szót, pedig tulajdonképpen ők a történet kulcsai. A múlt idő héroszai miattuk vonultak tulajdonképpen vissza. A tömegekben nincsenek meg ugyanis azok az eszmék, aminek ikonjai voltak a különböző öreg képregényhősök. Számomra a kötet egyfajta választ ad arra, miért nem csak egy olcsó húzás az újabb füzetek eladására, hogy például a Batman időről időre beteszi a Jokert a börtönbe,
A képregényt nem csak a története miatt érdemes elolvasni. A képei gyönyörűek, talán az egyik legszebb, amit olvastam. Felnőttesek a vonalak, az arcokon mesterien ábrázolják az érzelmeket, a csaták kaotikusságát pedig jól érzékeltették a rajzolók. A hősök időskori ábrázolása pedig nagyon kreatív, mindenki nagyon "okosan" öregedett. A színek nagyon jó idomulnak a jelenethez. A csaták sokszor színkavalkáddá változnak, még a sötét tónusok gyönyörűen passzolnak, mikor ilyen hangulatot áraszt a történet. A karaktereknél nagyon tetszik, mind arcmimikájukban, mozgásukban és mondataikban mennyire megjelenik a személyiségük, igaz, itt az öreg Bruce Wayne erősen arisztokratikus, enyhe lenéző modora viszi a prímet.
A mű elolvasható az egyik magyar fordító oldalon, nem tudom eléggé megköszönni a munkájukat, hogy ilyen formában elolvashattam ezt az alkotást.
Egy kis cikkajánlást a végére: a Watchmen a másik ilyen mű, amit hasonlóan szeretek és sok közös pontja van a Kingdom Come-al. Róla nem fogok cikket írni. Ennek nagyon egyszerű oka van: arról ugyanis régen olvastam egyet és akkor döntöttem el, a képregények nem is annyira gyerekes dolgok (vagy legalábbis egy részük!!!), mint ahogy azt az ember hinné. Mindenkinek ajánlanám így a vele foglalkozó cikket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése