Pixelbe vésett szavak: Egy új kor

       Mindennapok. Egy olyan szó, ami az emberek olvasatában egyet jelent az unalommal. Nem hiába szokták hozzárakni a szürke jelzőt, nem? Természetesen amennyiben direkt nem akarunk a környezetünkről tudomást venni, ez teljesen igaz is. Leélhetjük az életünket tudatlanságban, talán boldogan talán boldogtalanul. Mindenki döntse el, melyik illik hozzá. Az ebben a blokkban közzétett történeteim azonban onnan származnak, mikor ezt a szokást, a hétköznapok érdektelenségét félredobom, megállok és körbenézek. Szimplán magamba szívom Budapest mindennapi levegőjét, az otthonomét. Nem kitalált történetek ezek, melyeket így gyűjtöttem...jó lenne azt mondani, nem, ez nem így van, csupán az elmém szüleményei! Párszor elgondolkodok, bárcsak így lenne... Ne tévesszen meg titeket a város megnevezése. Ezeknek a jelenségek a terjedését nem településhatárok szabják meg. Ez mind körbevesz minket...és ugyanannyira hozzánk tartozik, mint amennyire mi is részei vagyunk neki. 

Egy új kor

     Spirituálisan egy új kor fog eljönni. Azaz eljött. December 21.én. Ezer és ezer teória született ezzel a dátummal kapcsolatban, nekem mégis a nullsík volt a kedvencem. Itt csupán tíz százaléka pusztul el az emberiségnek. Sokkal humánusabb, mint a mind meghaltok koncepció. Egy hónapnyi sötétség és utána jön az emberiség megváltása.

     2012, December 21, Moszkvai idő 10 óra szerint. Ez a határvonal a tudatlanság és a szellem győzelme között.

     Budapesti idő szerint 7 órakor, azaz pontosan akkor, mikor a szebb jövő első, sötét és áldozattal teli felvonása érkezett meg, én éppen a wcn ültem. Általam kedves újsággal a kezemben, nem is tudva, mily fontos időhöz jutottunk. Egy perc telt el a változás rajtjától, de csupán a víz hangos csobbanása jelezte, milyen sikeres is voltam. Ekkor még nem tudtam, az emberiség egy új lépcsőfokra lépett.

Erről egyébként olvastam utána egy-két órával, mikor az egyik könyvesboltban, ajándék után vadászva rokonaimnak, kezembe vehettem a 12.21 című könyvet. Benne megtaláltam mindent, amit akartam. A Jingle Bells karácsonyi dal hatása alatt, ami a helységben ment egész nap valószínűleg, belelapoztam. Tudtam, eljött az idő, a bölcsek kövét tartom a kezemben.

A tudást őrző irat természetesen regényformájú volt. Ez azonban nem tudott engem megrémíteni. Benne megtaláltam mindent, amit csak kíván az ember lelke. Az Iszlámnak új prófétája van, aki elítéli a terrorizmust! Jézus újjászületett! A maja földeken az ősi napistent követő bölcsek baráti szeretettel köszöntik északi indián rokonaik sámánjait.

Éreztem magamban ezt a képet. Tudtam, megtörténik ez. Itt és most!

Legalábbis szerettem volna ezt hinni, nem pedig csak cinikusan méregetni a leírtakat.

Ennek ellenére az érzéstől nem tudtam szabadulni. Itt van a nyakunkon a karácsony, a szeretet ünnepe, mi pedig ezzel a bölcsességgel átitatva fogjuk szeretteinket átölelni.

Amennyiben ezt átakartam volna átélni, csak idegenekkel, felszálltam volna a körúti villamosra. Dél, Budapest, öt órával a nullsík után. Kicsivel a más világvégehívők átall megjósolt utolsó határidő előtt, gondolom. A szerelvény szép lassan, szinte hangtalanul megérkezik, én meg látom benne az egy ember helyét elfoglaló kettő, ajándékkal teli zacskókkal felfegyverzett halandót, szinte már összenőve, hiszen a járatra feljutott, a kényelmesnél másfélszer nagyobb tömeg szép lassan sziámi ikrekké nyomta őket össze.

Így hát a Nyugati pályaudvaron keresztül vezetett az utam, inkább a sétát preferálva. Sajnos felismerésemet az új spirituális korral kapcsolatban nem oszthattam meg senkivel. Így hát csak ennek tudatában merészkedtem alá a sínek alatt megbújó, kis folyosón, mely az egyes vágányt köti össze a tizenhetedikkel. Itt lent megéreztem végre. A látomást és a karácsony egybefolyt.

Az ázsiai cipőárusnál két keleti úriember próbált meg egy női csizma áráért kettőt venni.

Mellettük lévő talponálló kajáldánál egy öreg, megfáradt úriember üres fehér tányérja landolt, minek tulajdonosa vakkantva kért még egy üveg kőbányait.

Igen most már tudom. Eljött a szellemünk fölemelkedése itt és most.