Őszinte leszek: Arnold Schwarzeneggert bár nagyon szeretem, én mindig jobban kedveltem a Bruce Willis féle akcióhősöket, de még Slytól is több filmet láttam, mint az osztrák színésztől. Igazából mindhárom nagy öreg eléggé eltűnt az én szemem elől. A Die Hard negyedig részére megpróbálok minél kevesebbet gondolni, a John Rambot meg se néztem, a triumvirátus harmadik tagja pedig elment California kormányzójának. Mikor kijött az első Expendables, csak jót mosolyogtam rajtuk. Azt hittem, ez egy utolsó nagy osztálytalálkozó lesz. Ehelyett megnéztem a zseniális Loopert, most meg a The Last Stand ragasztott a székbe és mindkettő gyerekkoromhoz tartozó színészben nagyon pozitívat csalódtam.
(Igen, tudom, hogy alapból nem ilyen filmekről akarok ebbe a rovatba írni, de annyira élveztem ezt az alkotást, hogy muszáj volt megosztani a vele kapcsolatos érzelmeimet, amúgy is megvan az esélye a gyors eltűnésének, pedig kár lenne érte.)
A The Last Stand sztorija egyszerű nagyon. Las Vegasban megszökik egy kartell báró és a lehető leggyorsabban Mexikóba akar jutni, aminek egyedüli akadálya az a világ végi városka, ahol talán még ő maga se tudja, de a világ legnagyobb badass sheriffe tartja fent a rendet, aki nagyon mérges, hogy a szabadnapját zavarja meg egy csoport fegyveres.
Írhatnék róla többet, de nem kell. Van persze a háttérben FBI, Forest Whitaker, rendőrségi kordonok, de szinte csak háttérként szerepelnek, hogy még jobban felerősítsék a vidéki sivatagban lévő város hangulatát. Utóbbi amúgy kifejezetten westernes, mint ahogy a film jó pár eleme, ilyen a támadók beállása, ami az ilyen filmek haramiáinak jellegzetes viselkedését idézi meg vagy a vezetőjük hatlövetűje, amit szinte biztos vagyok, hogy a Jó a Rossz és a Csúfból helyezték be Peter Stormare kezébe.
A színészek amúgy tökéletes teljesítenek, de hát egyértelműen nem várunk tőlük sokat, hiszen mindenki a nagy hősre, a visszatérőre koncentrál. Ennek ellenére mind jól alakítanak. Arnold meg? Teljesen meglepődtem. Szokatlan volt tőle ilyen szereplést látni, jól hozta a karaktert és nem csak egy szokásos szerepe volt, ahol csak az akció számított és pár vicces bemondást csinálnia. Persze nem egy Christoph Waltz, de önmagához és a múltjához képest nagyon jó. (Mivel mikor a filmjeivel ismerkedtem, még nem tudtam angolul, ezért mindig furcsa az ő filmjeit eredeti nyelven nézni, pedig nagyon hangulatos) Emellett persze megvannak a szokásos szövegek, amik teljesen jók és nagyokat nevettem rajta.
A film maga amúgy egy igaz akciófilm, nem egy Shoot'Em Up (már csak Arnold kora miatt sem lehetne), de ami van benne az látványos és pörgős. Amúgy itt szó szerint rendes akció megy, nem pedig a Steven Seagal féle folytonos vágásokkal operáló diavetítés (az alábbi videón Steven Seagal testében csak ő van, nem bújt a ruhája alá még egy ember, bármennyire is annak tűnik...bár ha gonosz megjegyzéseket szeretnék tenni, mondhatnám, hogy megevett egyet...) Igazi oldschool gyilkolással van itt dolgunk...ami nagyon jól működik, egyszerre nevet az ember a filmen és éli át a vásznon folyó harcot (szerencsére nem véletlenül van a posterképen egy gatling...). Itt sokkal jobban átéltem a régi szeretett filmjeimet, mint az Expendables második részén, ami inkább volt az azokkal való viccelés, mint a visszahozásuk.A The Last Stand sokkal inkább megidézése ezeknek és Arnold filmjeire is finom utalások vannak, ellentétben az Expendables második részével, ahol úgy a kamerába mondja az I'm backet, hogy egyszerre nevettem rajta és éreztem erőltetettnek. Mindenképp érdemes megnézni, mivel majdnem két órája alatt én nagyon jót szórakoztam (a végén meg olyan laza Arnold, hogy azt tanítani lehetne).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése