Szegény Superman!
Én sajnálom a karakterét. Miért? Egy nagyon egyszerű oknál fogva. A kriptoninak esélye sincs, hogy megértsék. Azok az olvasókat azonban ki kell ábrándítsam, akik már most összecsapták a kezüket, hogy olvasnak egy újabb lehúzó kritikát a filmmel kapcsolatban, ez a kijelentés ugyanis nem a műről szólt, hanem sokkal inkább a nézőiről. Képtelen a nagyközönség ugyanis a fő konfliktusát Christopher Nolan sztorijának megérteni. Az emberek ugyanis képtelen sokszor átlépni azon, amit látnak és mikor ránéznek a címszereplőre, rögtön a szuperembert látják meg, az übermenscht, nem pedig az idegent, aki úgy nő föl és éli az életét, hogy rejtegetnie kell igazi valóját. Innentől fogva a legtöbb mozinézőtől azt hallottam/olvastam, amit jó pár kritikus is hangoztat, hogy jaj, a főszereplő folyton csak sír, nem meri megtenni, amire képes. Valószínűleg ők azok, akik nagyban hangoztatják, milyen unalmas az eleje és a film milyen lassan indul be, ugyanis ezeknél a részeknél mutatják be a konfliktusokat, amikben folytonos összeütközés van a jót tenni akaró karakter és a rejtőzködni kénytelen idegen között. Persze, lehet azt mondani, miért teszi ezt, ha úgysem képes senki se legyőzni...mert embernek nevelték. Ő maga is félig ember-félig kriptoni, ezt többször is említik, de nem szabad egy dolgot elfelejteni: a gondolkodása emberi és így a fő identitása is szerintem, ez pedig sokkal fontosabb, minthogy milyen származása van. Amennyiben pedig elkezdeni fitogtatni erejét, kitaszítaná az az emberiség, amit szeret és ami bizonyos szinten fölnevelte. Nem testileg, de lelkileg nyomorékká tennék így az emberek.
(A karakterrel való szimpatizálást nekünk a földrajzi elhelyezkedésünk sem segíti, mivel itt egy igazi echte amerikai háttértörténete van és ezért kevés szimpátiát nyerhet el az egyszerű amerikai vagyok az S betűs ruhám alatt üzenet. Emellett pedig jobban megcsinálhatták volna az öreg Kent halálát, mert a fussunk vissza a kutyáért elcsépelt jelenet inkább vicces lett, mint drámai. Igazából nem értem, magát komolynak tartó forgatókönyvíró hogy hagyhat ilyen jelenetet egy filmben 2013-ban!)
Amennyiben emberségről van szó, nagyon tetszik nekem, nemcsak, ahogy bemutatják hogy próbál
megmaradni az emberi társadalom perifériáján, rejtőzködve, mégis közben megtartva önmagát. Ezért is tetszett, hogy szakítottak a hagyományos eredettörténetével a főhősnek és ezért is tetszik Lois Lannel való kapcsolata. Zseniális húzás volt, hogy a lány rájön az emberi múltjára, ugyanis így ő az, aki képes nem csak az idegent látni, hanem az embert is és szerintem ezért jól eltalált a románcuk, mivel valószínűleg Kal-elnek is ez lehet az igazán vonzó a nőben. Ja meg a színésznő is nagyon jó választás volt (és nem csak, mert jól néz ki!), hiába nem kiköpött mása képregénybeli megfelelőjének Tetszik ez, mikor sokkal fontosabb maga a szereplő megformálása, mint az, hogy fizikailag hasonlítson a rajzolt figurára. Jó, a fő karakternél ez azért szükséges, de szerencsére Henry Cavill jó választásnak bizonyult, egyszerre képes naiv parasztfiú lenni és egy igazi hős, már pedig ez adja az igazi lényét a Vasember, azaz Vas emberének....azaz őőő Supermannek.
Nos emellett muszáj kitérnem arra, mennyire tetszik a filmben minden, ami Kriptonhoz köthető. A bolygó és kultúrájának látványvilága zseniális. Annyira bejön minden kis technikai eszköz. Nagyon ügyesen találták ki a művészeti stábja a csapatnak, hogy egyszerre emberszerű (hisz hasonló a fizikai megjelenése a két fajnak!) mégis idegen. Legjobban egyébként a páncélok tetszettek talán. Zodék elküldése számomra először nagyon furcsa volt, de rájöttem, hogy nincs ezen mit csodálkozni, hiszen pont az jött le a kevés utalásból és jelentből, hogy maga a tanács, aki megszülte ezt a döntést, képtelen volt magának a bolygónak az elpusztulását felfogni, így számukra teljesen érthető volt a cselekedetük, ugyanúgy a földbe dugják a fejüket, mint minden nép vezetői tették, mikor már előttük volt a vég. Maga Zod pedig nagyon jó karakter, egyszerre látod drámainak a sorsát és ütnéd agyon a legközelebbi tereptárggyal. Sajnálom, hogy nem rakták félre más részekre, de a halálának a jelenete relatíve kárpótolt, mert nagyon ügyesen abban a pillanatban nem harci zene van, hanem lassú drámai, ami sokkal inkább kifejezi, Supermannek nem az a győzelem, mikor az ellenségét megöli, hanem bizonyos szinten vereség volt ez, hiszen ő minden életet próbál védeni.
Itt pedig kitérnék a harcra. Látványos, zseniális és ami igazán tetszik benne, megmutatja a főhős erejét. Itt látod, ez egy olyan képesség, ami szinte isteni, egy igazi őserő rejtőzik a kriptoniban. A harcok pedig a kitaszítottakkal, valami zseniálisra sikerült, olyan jól mutatja, semmi hozzájuk képest a körülöttük lévő emberkéz által épített környezet, ezzel is a más származásukat kiemelve. A néző ugyanis nézi a filmet és látja, ezek a karakterek NAGYON mások, mint ő maga. Az utolsó csatajelent is zseniális, szemet gyönyörködtető.
A végére két dolog. Russell Crowe zseniálisan játszik, nekem mindkettő halála (jó, tom, technikailag ez
nem igaz) nagyon megható volt (kár, hogy a másik apafigura elvesztése meg...de hát leírtam már ezt). Nekem tetszett az elegancia, amivel hozta a szerepét.
Utolsó pedig egy pillanat, ami engem nagyon megfogott és felnevettem, mikor ezt láttam (a tv-s bejelentés előtt van ez):
Superman sört iszik!
