Vége
Mindennek vége.
Természetesen annyira nem drámai a helyzet. Az emberiség túl fogja élni a Zöld Lámpás sorozatnak a
végét. Igazából a fenti kijelentés sem teljesen igaz. Megjelent most a 20. szám és jövő hónapban jön a 21. A kérdés persze, minek akkor az igen hatásvadász bevezető? Nos, a sorozatot 2005 óta író Geoff Jones átadja másnak a stafétabotot. Az ő nevéhez kapcsolódik a Zöld Lámpásnak a megreformálása. Visszahozta főszereplőnek azt a Hal Jordant, akit az igen rossz emlékű Green Lantern filmből megismerhetett a nagyközönség és képes volt egy igen egysíkú karakter történeteiből egy folytonos izgalmakat fenntartó sorozatot kovácsolni, ősellenségéből pedig egy mély, bonyolult antihőst megalkotni. Behozta a többi lámpás alakulatot, amivel kiszélesítette a zöld lámpásokhoz kapcsolható történetvonalat és elvitte az egészet egy igen erős sci-fi irányba.
Miért is fontos az ő személye? Először is a két főszereplő miatt. Itt a cikkben igazából ennek az érának az utolsó, szerintem egyik legizgalmasabb részére térek ki, a pár éve megjelent 21(+1+1...képregényipar, majd kitérek rá) füzetét fogom bemutatni, de sokat fogok utalni az azt megelőző időszakra is (innen a trükkös időpont meghatározás a cikk elején). No de visszatérve: főszereplő. Hal Jordanről sokat olvastam, hogy unalmas, egysíkú karakter. Ez részben igaz. Ő ugyanis az a fajta szuperhős, aki talán az egyik legjobban azonosult az identitásával. Nem véletlenül valamelyik 2011 előtti számban felmerült és nekiszegezték a kérdést, mikor volt utoljára, hogy levette a gyűrűjét? Az első számok egy része arról szól, hogyan próbál meg a gyűrű nélkül újra beilleszkedni a földi társadalomba.
Ezzel párhuzamosan ősellensége, Sinestro pont ellenkező helyzetbe került: a renegát zöld lámpás, aki a sárga lámpás alakulat alapítója (így utólag visszaolvasva ez a mondat irtó furcsán hangzik...de kit érdekel, ha ilyen jó az egész sorozat?!) újra bekerül a zöld lámpások közé. Új feladataként, mint a bolygójának védelmezője, visszatér otthonába, ahol látja, hogy a saját alakulata a vezetése nélkül elkezdte terrorizálni a lakosságot. Itt jelenik meg igazán a karaktere, aki képes a saját alkotását elpusztítani ha kell, mivel életének egyetlen célja a hazájának a védelme...bármilyen eszközzel. Ez alapján lesz igen markáns a két főszereplő közötti viszony: egyik oldalon Hal Jordan, aki megpróbál mindig hű lenni magához és sosem feladni, de jó párszor meggondolatlan hősködő...mellette meg régi mentora és ellensége, Sinestro, aki számára a cél a lényeg és nem érdekli, mivel is éri el ezt. A kettejük kapcsolata igen érdekes, Hal Jordan nem hiszi el új, kényszerű társának az indítékait, paranoiásnak gondolja, míg Sinestro lenézi és naivnak könyveli el az embert...közben pedig bármiféle konfliktus is volt köztük, Hal Jordan hisz, hogy a másik megmenthető, míg Sinestro viselkedése ellenére is egyfajta tiszteletet táplál a társa iránt.
A furcsa páros mindkettő tagjának a története egy személyes vonalat tart fent. Hal Jordan az ember és hős élet között őrlődik, számára az a kérdés, képes-e fenntartani ezt az egyensúlyt, mikor végre kibékül az előbbivel és régi ellensége akarata ellenére belerángatja az űrközi konfliktusokba. Sinestro karakterének a története nekem jobban bejött. Ő a tetteivel szembesül és azok árával, mikor látja, mit áldozott fel a hatalom érdekében, ami számára nem a cél, csupán eszköz szeretett otthonának a megvédésre. Mindkettejük sorsa a megváltás körül jár (ezt még jobban kihangsúlyozza a második történetben lévő mellékszereplőnek a háttere és az Indigo törzs mögötti titok), képesek-e önmaguk maradni, hibáikon és egymás közötti konfliktusokon túllépni. Az ellenséges, mégis közben együttműködő, a harcban együtt küzdő kapcsolatuk pedig az utolsó szám egyetlen mondatában olyan gyönyörűen van megfogalmazva, hogy azt tanítani kéne.
A történetről keveset írnék, mivel egyrészt benne kell lenni eléggé a Zöld Lámpás sztorikban (ez sajna az egésznek a negatívuma, de igazából egy kis érdeklődéssel gyorsan a dc wiki-n utána lehet járni a felmerülő kérdéseknek), legyen annyi csak, hogy akcióval teli látványos, csavaros és vicces. Nem egy Asimovhoz hasonlítható elmélkedős sci-fi ez, hanem egy felpörgetett, fasza Star Wars sztorihoz hasonlít inkább. Baj van ezzel? NEM! A füzetben történtekről pár szót ejtenék: egyrészt nagyon jó a második történetben, a Indigo törzsben a nagy csavar, másrészt számomra a történet utolsó részében megjelenő gonosz eredete olyan kidolgozatlan, zavaros maradt. Utolsó gondom az egésszel az, hogy nem egy olyan önálló sorozat ez, mint ami volt például az I, vapmire. A történet egyik legnagyobb, legmegrengetőbb eseménye egy másik sorozat (Green Lantern corps, gondolom nem igényel fordítást) hasábjain történik meg. Hiába van jó szinten a még hozzájuk kapcsolódó Green Lantern New Guardians (na jó, az utóbbi pár számban elmentek egy igen szar koncepció felé, pedig olyan jól indult!!!) és a Red Lanterns (ez azonban rohadt jó!), engem nagyon zavar, hogy a kiadó szinte kötelezi az olvasót, ha érteni akarod és átélni az egész történetet koncepció, akkor muszáj bevásárolnod....
A látványvilágra nincs panaszom. A epikus, szép és minden egyéb, amire az ember számíthat egy ilyen sorozatnál. Nem tudom amúgy, hogy direkt volt-e, de a Földön játszódó eseményeknél szerintem szándékosan szürkébbek és letisztultabbak a vonalai is. Ezt talán még jobban erősíti, hogy a Halott Zónában lévő események képei pedig fekete-fehérek és olyan elmosódottak. Ez a játék nagyon ügyesen erősíti a képregény hangulatát.
A végére egy kis feketeleves. A sorozatban ugyanis bevezetnek egy új Zöld Lámpást. Megnéztem minden alkalommal a Dc facebook oldalát, mit szólnak hozzá a rajongók és utálják. Őszinte leszek: nem tudom miért. Egyedül azt tudom csak magyarázatként adni, amit egyre inkább érzek: a képregényrajongóknál rugalmatlanabb rajongói tábort keresve se lehet találni. Igazából pont ezért zavar a karakter sorsa, mivel pár rész után már a háttérbe szorították, pedig az FBI által ártatlanul vallatott arab származású amerikai Zöld Lámpás, aki egyszerre felel meg Hal Jordan és Sinestro személyének (tudom, hülyén hangzik, tessék elolvasni a sorozatot és rögtön megértitek, mire gondolok!) nagy potenciával rendelkező karakter. Félő, hogy a status quo szegényt gyorsan elfogja taposni, pedig egy zöld lámpás, aki egyszerre használja a gyűrűjét és sorozza az ellent egy pisztollyal mi, ha nem fasza? Egyedüli remény az, hogy bekerült Geoff Jones Justice League of Americájába, ami már most, pár szám után is rajzolt királyság.
Vége van egy igen jó sorozatnak, ez tény. Igen érdekes módon az író a történet végére bármennyire is jövő hónapban jön a következő szám, egy The End-et rakott és az egész történetet le is zárta, hihetetlenül meghatóan és elegánsan. Elég szkeptikus vagyok, mit hoz a jövő a lámpásoknak, de majd kiderül (A bosszúért élő Red Lanters sorozat lámpásalakulatának a történetét az I, vampire írója veszi át, úgyhogy jó tudni, legalább egy lámpás történet jó kezekben marad). Szerintem mindenkinek érdemes belelapoznia legalább minimális szinten a sorozatba, tényleg nem szabad, hogy a különböző háttértudás hiánya megrémítsen titeket! Higgyétek el, élvezni fogjátok...
A furcsa páros mindkettő tagjának a története egy személyes vonalat tart fent. Hal Jordan az ember és hős élet között őrlődik, számára az a kérdés, képes-e fenntartani ezt az egyensúlyt, mikor végre kibékül az előbbivel és régi ellensége akarata ellenére belerángatja az űrközi konfliktusokba. Sinestro karakterének a története nekem jobban bejött. Ő a tetteivel szembesül és azok árával, mikor látja, mit áldozott fel a hatalom érdekében, ami számára nem a cél, csupán eszköz szeretett otthonának a megvédésre. Mindkettejük sorsa a megváltás körül jár (ezt még jobban kihangsúlyozza a második történetben lévő mellékszereplőnek a háttere és az Indigo törzs mögötti titok), képesek-e önmaguk maradni, hibáikon és egymás közötti konfliktusokon túllépni. Az ellenséges, mégis közben együttműködő, a harcban együtt küzdő kapcsolatuk pedig az utolsó szám egyetlen mondatában olyan gyönyörűen van megfogalmazva, hogy azt tanítani kéne.A történetről keveset írnék, mivel egyrészt benne kell lenni eléggé a Zöld Lámpás sztorikban (ez sajna az egésznek a negatívuma, de igazából egy kis érdeklődéssel gyorsan a dc wiki-n utána lehet járni a felmerülő kérdéseknek), legyen annyi csak, hogy akcióval teli látványos, csavaros és vicces. Nem egy Asimovhoz hasonlítható elmélkedős sci-fi ez, hanem egy felpörgetett, fasza Star Wars sztorihoz hasonlít inkább. Baj van ezzel? NEM! A füzetben történtekről pár szót ejtenék: egyrészt nagyon jó a második történetben, a Indigo törzsben a nagy csavar, másrészt számomra a történet utolsó részében megjelenő gonosz eredete olyan kidolgozatlan, zavaros maradt. Utolsó gondom az egésszel az, hogy nem egy olyan önálló sorozat ez, mint ami volt például az I, vapmire. A történet egyik legnagyobb, legmegrengetőbb eseménye egy másik sorozat (Green Lantern corps, gondolom nem igényel fordítást) hasábjain történik meg. Hiába van jó szinten a még hozzájuk kapcsolódó Green Lantern New Guardians (na jó, az utóbbi pár számban elmentek egy igen szar koncepció felé, pedig olyan jól indult!!!) és a Red Lanterns (ez azonban rohadt jó!), engem nagyon zavar, hogy a kiadó szinte kötelezi az olvasót, ha érteni akarod és átélni az egész történetet koncepció, akkor muszáj bevásárolnod....
A látványvilágra nincs panaszom. A epikus, szép és minden egyéb, amire az ember számíthat egy ilyen sorozatnál. Nem tudom amúgy, hogy direkt volt-e, de a Földön játszódó eseményeknél szerintem szándékosan szürkébbek és letisztultabbak a vonalai is. Ezt talán még jobban erősíti, hogy a Halott Zónában lévő események képei pedig fekete-fehérek és olyan elmosódottak. Ez a játék nagyon ügyesen erősíti a képregény hangulatát.
Vége van egy igen jó sorozatnak, ez tény. Igen érdekes módon az író a történet végére bármennyire is jövő hónapban jön a következő szám, egy The End-et rakott és az egész történetet le is zárta, hihetetlenül meghatóan és elegánsan. Elég szkeptikus vagyok, mit hoz a jövő a lámpásoknak, de majd kiderül (A bosszúért élő Red Lanters sorozat lámpásalakulatának a történetét az I, vampire írója veszi át, úgyhogy jó tudni, legalább egy lámpás történet jó kezekben marad). Szerintem mindenkinek érdemes belelapoznia legalább minimális szinten a sorozatba, tényleg nem szabad, hogy a különböző háttértudás hiánya megrémítsen titeket! Higgyétek el, élvezni fogjátok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése