Nos, ezzel a bevezetőmondattal nincs vége az áradozásnak, csak kicsit jobban kifejtve folytatódik. Ez a film ugyanis isteni. Ezek után ne csináljanak több Dracula filmet, ha akarnak egyet, inkább vetítsék le a moziba ezt! Ez az alkotás ugyanis minden szinten számomra tökéletes. Horrornak zseniális; drámának szívszorító; véresnek véres, de NEM ostoba fűrészesen; a képek és a rendezés mellett a gyönyörű szó értelmetlenné válik, úgy játszik a képekkel, ahogy azt tanítani kéne; erotikusnak egy Dracula műhöz képest eléggé az; a történet érdekes, az ismertsége ellenére is és a színészek...nos amit itt művel a stáb...ez nem alakítás. Ez AZ alakítás, ami fényében az Oscar mellék és főszereplő díjainak a kétharmadát vissza kéne szolgáltatni. A legkisebb karakter is tökéletesen hozzá a szerepét. Van persze, aki hátul van, de még ők is jól hozzák azt, amit a szerepük megkövetel.
A sztoriról nem írnék sokat, mivel mindenki ismeri. Erdély, majd pedig Anglia földjén játszódik, majd a végjátékra visszatérünk a Kárpátokba. Ahogy olvastam, az eredeti vonalat szinte teljesen hűen követi, pár változtatást csinál csak, amiket egyrészt a film műfaja követelt meg, másrészt pedig a Gróf karakterét teszik tragikusabbá.
Itt ugyanis Drakula az élőhalott lét átkától szenved. Egyszerre van meg benne a szörnyeteg és az ember.
Nagyon jó volt a rendezői döntés, hogy teljesen élőnek látja az ember, hiába lengi körbe egy magával ragadó misztikus aura, mikor megpróbálja meghódítani a szerelmére emlékeztető nőt. Az őt üldözők szemszögéből történő jelenetekben pedig ő maga a szörnyeteg, aki rémesebbnél rémesebb tetteket hajt végre. Gary Oldman nélkül ez a film lehetetlen lett volna, ugyanis megjelenik a kamerán és látod, hogy ő maga a Gróf. Minden rezdülése, mozdulata tökéletesen hozza a karaktert, legyen az, mikor maga a gonosz nagybetűvel, mikor a rejtélyes szerelmet ígérő külföldi nemes vagy pedig mikor a drámai, elbukó antihős. Ja és mikor egyszerre mindhárom...
Szerencsére azonban a film neve nem véletlenül nem Gary Oldman's Dracula. Említettem, hogy a mellette lévő színésztársak is jók, de igazán a prímet Anthony Hipkins viszi. Van Helsingként egyszerűen úgy
brillírozik, mintha erre a szerepre született volna (pedig nagyon jól tudjuk, hogy a nagy öreg mindenhol képes profi lenni). Számomra a vámpírvadász volt a másik nagy karaktere a filmnek. Ez azért is fontos, mert sokszor olyan gyérül írják meg a misztikus teremtmények vadászait, hogy a legtöbbször én könyörgök, hogy szívják ki az egész emberiséget..Itt meg van egy zseniális Van Helsingünk. Az én olvasatomban ő maga is sokkal közelebb van Drakulához, mint az emberekhez és a vége felé történő önvallomásában is én ezt látom. Ő nála azonban máshogy van ez a kettősség, mint a Gróf esetében. Ez most nagyon személyes lesz, de nálam Van Helsing egyszerre szörnyeteg és ember. Folytonos pengeélen van a zseni és az őrült között (de hát melyik tudós ne lenne ilyen, aki a mindenható tudományon kívüli, racionálisan fel nem fogható dolgokkal foglalkozik?), viselkedése nagy ívben leszarja a legkisebb társadalmi elvárást és olyan közönnyel csinálja a küldetéséhez kapcsolódó legvéresebb feladatokat is, hogy az emberben látja, ez nem épelméjű...közben pedig ezerszer keményebben csinálja a vámpír gyilkolást, mint eddig bárki. Neki pedig nincs mása, mint fáklyája, keresztje, pár karója, nem pedig bőrkabát, napszemüveg, két szamurájkard...Sokat tanulhatnának ebből a mostani szörnyüldözős filmeket gyártó rendezők, hogy nem elég brutál dolgokat a szereplők kezébe adni, azt rögtön milyen durva karakterek lesznek...hm...lehet kell hozzá megfelelő rendezős és forgatókönyv????!
Látványvilága mellé meg tökéletes. London koszos, közben meg igazi világváros. Érdekes értelmezésbeli
kérdéseket vett föl a film, hogy miért pont ezekben a jelenetekben ember a Gróf, mikor a városon kívüli kúria és egyéb helyszíneken pedig maga a szörny? A Kárpátok lábainál lévő vár még sosem volt ennyire fenyegető. Ami igazán bejött, az a jelenetek közötti váltás és háttérképek, amik párszor már teljesen szürreálisak, bizonyos helyzetekben pedig a régi Nosferatu filmet idézik. Képek gyönyörűek, erre nem lehet mit mondani, a filmbeli erotika pedig nagyobb meztelenkedések nélkül is tökéletesen működik, megjegyzem, így állítólag teljesen hűen a könyvhöz. Ügyesen egyébként jól megjelenítették az ilyen érzéseket a polgári Anglia erkölcsei alapján elfojtó nők viszonyulását a kérdéshez. Engem még lebilincselt a mindenhol ott lévő apró kis jelek, játékok a történettel vagy szimplán atmoszféra teremtő szerepet töltenek be. A kedvencemet írom csak le: Drakula várából megszökött ügynök kikérdezésekor zseniális szerintem, ahogy a remegő hangú Keanu Reeves vallatása közben Van Helsing zabálja véres steaket, miközben a
vámpírokról kérdezgeti.
Ezernyi apró dolgot tudnék még mondani a filmről, de nem fogok. Akit nem győztem meg vagy pedig jobban felkeltettem az érdeklődését, mindenképp ajánlanék egy cikket, emiatt kerestem és néztem meg én is meg ezt az alkotást. Igazából mindenkinek teljes szívből ajánlom, aki egy kis vértől nem ájul el rögtön, ezt a filmet ugyanis meg kell nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése