Itt az idő kicsit visszatérni a földhözragadtabb dolgokhoz!
A Drive egy zseniális film, meg kell nézni!
No, jó, komolyabban is ejtsünk róla pár szót. Ez a film ugyanis nagyon megtetszett nekem. Jó pár ponton
megfogott kétség kívül, így inkább ezekről beszélnék.
A történet és tálalása. Az egész ugyanis...reális. Hősünk, aki egy autószerelő, éjjelente meg piszkos melókba segít be sofőrként, megismerkedik a szomszédba lévő asszonnyal és gyerekével, akikhez elkezd kötődni (no jó, előbbihez máshogy, mint utóbbihoz...szerencsére). Az egész teljesen idillikusan menne, ha a nő férje a sittről nem jönne vissza, amivel a főszereplő belekerül félreértés és balszerencse okán egy véres rablásba és az azt követő elengedhetetlen leszámolásba. Az egész mégis, bármennyire is nem hétköznapi, úgy van tálalva, hogy az...természetes. Legjobb példám erre az alkotás eleje, ahol a főszereplő éjszaakai melója közben nem végigszáguld a városon, mint a Tolvajtempóban imádott Nick Cageünk, hanem profin, minimális rendőrhajszával intézi el a menekülést.
A szereplők. Ennek a filmnek köszönhetően jöttem rá, hogy Ryan Gosling nem csak egy nőknek szóló vágyálom, hanem egy jó színész. Amit ez az ember csinál, minimális beszéddel...zseniális. Az pedig nagyon jó a műben, hogy a párbeszédek rövidek, szófukarok. A karakterek amúgy is zseniálisak, mindenki jól eltalált és érdekes, hogy pont az egyedüli sokat beszélő karakter (Bryan Cranston által megjelenítve...még mindig nem hiszem el, hogy ő az, aki a Már megint Malcomban a családapa...pedig a Breaking Badeket is végignéztem és imádom a sorozatot) a legszerencsétlenebb esendő figurája az egész filmnek. Mindenki a legapróbb szereplőig alig mond pár szót mondatonként és mégis tudod, mit akar mondani. Ennek ellenére mégis énekel az egész. A Sofőr és a családanya között kialakuló románcban sincs semmi nyálas szöveg...a néző csak látja, ahol lopva egymásra néznek és...nem kell hosszú monológ, hogy megértsed, mi zajlik köztük. A rendezés és az operatőri munka zsenialitását mutatja ez. Ott van Carey Mulligan, alig hagyja el pár dolog a száját, mégis, ahogy mosolyog és néz...én rögtön beleszerettem.
Ez a film ugyanis apró kis részleteiben imádni való és ezek annyira összeállnak, hogy filmakadémián lehetne tanítani azt. Lassú, mégis képes azt elérni hogy izgulsz, teljesen kivagy tőle a végén meg nem találod az álladat...igen, meglehet ezt csinálni!!! Az egészet nézve egyébként nekem olyan érzésem volt, mintha egy Tarantino filmet megkapott volna a rendező, Nicolas Winding Refn, majd eldöntötte, hogy ez alapján csinál egy saját alkotást (megjegyezem, ez egy személyes hangulat, mert amúgy nagyon egyedi és eredeti a mű!). Fontos még egyszer kiemelnem, Ryan Gosling istenien játszik, nélküle az egész film teljesen más lenne, hiába van mellette egy profin játszó színészi gárda...sokat lehetne írni a filmről, de azok mind személyes benyomások lennének. Szerintem mindenkinek mást fog adni a Drive, ezért is mindenképp szerezzétek be és rögtön nézzétek meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése