Mozgó Művészet: The Liability (Piszkos Melók, 2012)

Nem tudom, hol kezdjem a filmről szóló cikket.

Megnéztem ezt a filmet és úgy éreztem, igen, jó európai filmet nézni.

   A The Liability egy egyszerű történettel rendelkező film. Főhősünk egy fiatal elkényeztetett srác, aki a mai modern tíz-húsz éves generáció kritikájaként is működik (A film angol, így egyáltalán nem véletlen ez a szál), eltöri az autóját. A nevelőapjának elege lesz belőle és úgy gondolja itt az idő belenevelni a gyerekbe, mi is az élet. Ő maga azonban nem tiszta ügyleteket folytat, így a fiú tudtán kívül egy bérgyilkos sofőrje lesz.  

  Ez a film első olvasatra ismert. Pont ezért tetszett meg nekem. Megnéztem és ha a kedvenc filmmagazinom és még egy tényező (később kitérünk erre) nem inspirál a megtekintésére, azt mondanám, ezerszer láttam már ezt a filmet. Nem, ez az alkotás nem ilyen. Mikor elkezdenéd azt hinni, tudod mi fog történni és mi a film műfaja vagy az alaphangja, jön egy rohadt nagy csavar. Percre pontosan megtudom mondani, melyik résznél hittem azt, hogy ez egy angol gengszter film, majd lett egy szerelmes, később egy buddy movie, utána férfivá érést boncolgató vagy végül bosszúfilm. Talán mindegyik egyszerre.

  Egy másik okból is európai. Abszurd helyzetek vannak benne, olyan mindennapiak, amivel sok amerikai társuk nem rendelkezik vagy pedig csak erre épít...itt ez természetes. A film tempója és stílusa is laza. közben nyugodt, illetve komótos. Nagyon tetszett, jó pár olyan jelenet van, amit egy amcsi film megmutatna, de a The Liability nem. Itt nem kell. Jó pár rész a nézőre van bízva, ő döntse el, a történet ennek a fejezetének mi lesz a vége. Hiába a sok műfaj, amit az ember belelát, másfél órás a film, nincs észveszejtően sok jelenet, a kamera szeret elidőzni dolgokon (a szívószálas jelenet zseni!). Fontos megjegyezni, nagyon jó a rendezés pont emiatt (ja és van benne egy rövid füves-flashes jelenet, ami zseni. Nem tart sokáig, de rohadt jó és stílusos. Rég láttam ilyet...). Kevés szereplő is van, még sincs vele semmi gond. A színészek játékával sincs túlságosan nagy kivetni való, a főszereplő pont olyan idegesítő az elején, ahogy kell, a nevelőapa egy geci stb. Két színész emelnék ki közüllük. Talulah Riley játéka magával ragadó. Egyszerre szép...közben pedig olyan halott szemei vannak, hogy vámpírok elirigyelhetnék tőle.  Ránézel és látod a benne fortyogó megfoghatatlan...nos nem is tudom mit. Vagy nagyon emberi, amit benne látsz vagy teljesen embertelen.

  Itt jött el a másik dolog, ami miatt nagyon bejött az alkotás. Ez pedig nem más mint:

  Tim Roth.

  Igen, nagyon keveseknek mond bármit is. Ő volt a Ponyvaregény elején a rabló csávó. Persze szerepelt jó

pár filmben, ahol lehetett látni, saját sorozata is volt. Én imádom a csávót. Jó színész és olyan British akcentusa van, hogy csak egy ilyenért szeretnék következő életemben az Egyesült Királyságba születni. Mostanra egyébként úgy hangzik, mintha mindegyik szava mögött valami rejtett cinizmus lenne. DE! A filmben ő a kiöregedő bérgyilkos. Annyira jó a profi, mégis emberi karaktere. Az ilyen már sablonnak mondható gyilkosokat sokszor próbálják meg pár aprósággal emberivé tenni. Egy-kettő eszköz, ami mintha mutatná, még mindig emberek, de közben meg egy saját világot élnek. Nos...láttam már itt macskát, etetett madarat meg hasonlókat, de mégis valahogy a hót szürke angliai úton autóban felvett napszemüveg, kubai szivar szívása és kazettás Havanna szám hallgatása mindent visz ebben a kategóriában. Képes ezzel és pár apró jellel ez a fásult, öreg bérgyilkos mégis egy személy lenni, hiába gépiesen működő profi. Nem értem, miért van csak itt szegény Tim Roth, mert zseni most is a játéka

  Elköszönés képen az egyik fiatalkori szerepét osztanám meg, ami egyrészt a sokrétűségét mutatja, másrést meg imádom. Jó szórakozást hozzá!