2013. május 28., kedd

Egy falat sör mellett: Mit adtak nekünk a rómaiak?!

És mit adtak nekünk az európaiak?!
   Persze ez kicsit színpadias. Ennek ellenére a kérdés majdnem ugyanaz, hiszen az egész európai
kultúrkör a Római Birodalomra épül. Ebbe pedig beletartozik a mi vagyunk a világ közepe szemlélet, ami egyértelműen London vagy Párizs vagy Róma, esetleg Berlin. Azok az európai országok, amiknek nincs ilyen nagy, híres városuk, azzal vigasztalják magukat, hogy az öreg kontinens minden földi lét alapja, amihez ők is hozzá tartoznak. Kína meg rögtön kérjen bocsánatot, amiért ilyen jól megy neki! Tartoznak nekünk!!!
   Visszatérve a Római Birodalomra. Ő testesíti meg ezt a szemléletet, ami máig jellemző az európai civilizációra. Mi nem maradunk meg egy helyben, nekünk mennünk kell, mindenhova belépnünk és beleszólnunk a helyi kultúrába és politikába. Persze felvetül az örök vita, jó dolog-e ez? Minél többet olvasok a témában, annál inkább látom ennek a kérdésnek a bonyolultságát. Régen ugyanis nagy támogatója voltam, hogy a fejlődést vigyük el mindenhova, hiszen miért ne osszuk meg más népekkel azokat a technikákat, amik minket segítenek és nekünk évtizedekbe kellett szenvednünk a kifejlesztésükkel.
    Ennek ellenére egyre inkább egy kétélű kardként látom a világnak a globális fejlődését.
  A különböző nemzetek, országok vagy teljesen mindegy, miként hívjuk az adott civilizációt, folyton születnek, majd elbuknak. Ez a történelem rendje. Miért van akkor ebből gond (azon kívül persze, ha éppen akkor élünk, mikor a miénk pusztul el)? Az európai civilizáció ezt a jelenséget globálissá tette. Úgy összekapcsolta a világot, hogy szép lassan hiába vannak nemzethatárok, nincsenek olyan kérdések, amik csak egy népre vannak kihatással. Így mostanra egyre inkább úgy látszik, hogy vagy a Föld összes népe közösen felemelkedik egy jobb világba vagy kéz a kézbe buknak el. Ezt természetesen erősíti az új kor nagy meghatározó szereplője: a technika, ami képes lehet világszintű katasztrófákat előidézni vagy problémákat megoldani...a kérdés csak az, ez megváltást vagy végítéletet hoz majd nekünk?
  Felhívnám a figyelmet, írásom nem egy technikaellenes kiáltvány! Nem azt mondom, hogy a rómaiak menjenek haza. Hiszen ők és követőik sokat segítettek más népeken. Hasonlítsuk össze egy pillanatra a Távol-Keletet a Római Birodalommal. Az ottani népek nem akartak más kontinenseket, földeket meghódítani. Nem, ők ehelyett megelégedtek a saját környezetükkel...ami olyan regionális konfliktusokhoz vezetett, amihez képest egy magyar-szlovák vagy román ellentét egy délutáni párnacsata kakaószünettel. Aki erős idegzetű és érdekli a téma, ajánlanám olvasson utána a japán hadsereg által elfoglalt területeken történt comfort women besorozásokról...
   Egyedül arra hívnám csak fel a figyelmet, hogy óvatosan bánjunk a technikával és gondolkodjunk el, minek mi az ára. Tudni kell felelősségteljesen felhasználni valamit és azt megfelelő időben továbbadni másnak, mikor az már készen áll rá. Hogy kapcsolódik ez a rómaiakhoz? A közgazdászok a GDP-t használják egy ország megítélésénél és még ők is elismerik, ez párszor mennyire félrevezető: Kínának gondolom nem kell beszélnem a gazdasági növekedéséről, mégis erről a lakosság legnagyobb része ha tud is, nem lát belőle semmit. Egyet ne felejtsünk el: lehet az mondani, erről és minden rosszról a világ vezetői tehetnek...de ők is emberek és halandók. A mi hallgatólagos asszisztálásunk miatt olyanok, amilyenek, hiszen a nem törődöm mindennapi hozzáállásunkkal pont őket erősítjük, hogy nyugodtan felelőtlenek lehetnek. 
   Úgyhogy végszóként egy gondolat, amiről mindenki döntse el, tényleg ennyire radikális kérdés-e ez:
   A Romanus nevűek a házba mennek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése