Jó és Rossz
Igen és Nem
Világunk tényleg ennyire egyszerű lenne? Sokak szerint egyre bonyolultabbak lesznek a kérdések, amik az
emberben dolgoznak, mégis a végén azt vesszük észre, leredukáljuk erre az egyszerű választásra: igen-nem. Önmagunk miatt, hogy egyszerűbbé tegyük az életünket. Amíg ide jutunk, addig azonban sok mérlegelést csináltunk...legalábbis remélhetőleg.
Kétarc karaktere ugyanis azt az emberi vágyat jeleníti meg, hogy az ilyen kérdésekre könnyű választ adhassunk. Az egyrészes képregényben nagyon jól megvan jelenítve a kettősség. A főhős, amennyiben lehet róla ezt mondani, ugyanis végtelenül sérült. Nem beteg, mint az előző cikk karaktere, mivel itt egy seb ejtődött a karakteren. A kérdés csak az, a vele történt tragédia hozta volna elő a benne lévő szörnyeteget és egyáltalán ő az?
Hiszen a képregényben Gotham ég. Batman eltűnt. Kétarc pedig ahhoz nyúl, amihez szokott, mikor döntést kell hoznia. A menedékéhez, a pénzdobáshoz: megmentse-e a várost vagy pedig hagyja égni? A sors az előbbit választja, így a totális anarchia közepette elkezdi beszedni a bűnözőket és hirtelen alakított bíróságon elítélni őket. Két lehetőség van csak: halál vagy felmentés és mindenkit elpusztít, még az új szervezetének embereit is, ha akadályozzák.
A vérfürdő helyszínéül szolgáló Bíróság épületében miközben megy előre a cselekmény, visszapillantást nyerhetünk a hátterébe a főszereplőnek, mikor ügyész volt. Ezeket nézve jöttem rá, mennyire is sérült a karakter. Szerintem nem az arcsérüléstől lett ő a Kétarc a képregényt olvasva. Harvey ugyanis egy ikon volt, egy igazi tiszta karakter...egy ügyvéd. Minden lehetőséget megnéző, leellenőrző ember...akit a vele történt tragédia nem megváltoztatja, csak az előidéző. A forrása az átváltozásának ugyanis az életével járó frusztráció. Egy ember, aki az igazságnak szenteli az életét folyton ezer apró dologra kell figyelnie, hogy talán közben a célját is elérhesse. A sok ügyvéd, aki a bűnösöket védik, a többi embernek való megfelelés...Semmi sem egyszerű, ahogy Batman mondja az egyik visszaemlékezésben.
Itt van a karakter lényege. Ez a fájdalom és frusztráció alakította át. Jó és Rossz oldalra vált szét. Az igazságosságra és az erőszakra. Akár azt is lehetne mondani, az érme az dönti el, a szörnyeteg vagy pedig Harvey uralkodik. A képregény nagy részében az előbbi cselekszik, akik igazságot akar, de így sem képes szabadulni a másik énjétől, ugyanis így is az érme alapján dönt, élet és halál között. A szörnyeteg pedig , aki kérdés nélkül ölné meg a bűnösöket, képtelen eltávolodni a jó énjétől, hiszen a döntés, az igen-nemre degenerált képe az igazságnak, megköti
Egy rövid történet ez, érdemes beleolvasni, ha az ember szembesülni akar a szélsőségek leegyszerűsített szemlélet mennyire egy egyszerű, brutális menekülés a világ bonyolultságától. A feldobott érme, menekülés a döntések súlyától. Kifejezetten érdekes, a Batman and Robin különszámáról van szó, de a képregénysorozat (amiben vicces módon pillanatnyilag nincs Robin) most foglalkozik a Kétarc karakterével, eddig szám ment le és nagyon jó, ha tartani fogja a színvonalat, ami valószínű nézve az író eddigi színvonalát, akkor bőven ajánlanám majd a fenti szám mellé azt is olvasni (lehet a fent említett sorozatról is lesz cikk, ugyanis amióta a második címszereplő meghalt, nagyon jó és élvezhető lett az egész...addig is jó volt persze, de kevésbé fogott meg a koncepciója).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése