Mindenkivel volt már gondolom az élete során, hogy látta ismerőseit vagy ismeretleneket olyan stigmát hordozni vagy olyan tulajdonsággal élni, hogy te magad nem tudod elképzelni az életed, ha ezzel kéne együtt
élned.
A Batman egyik leghányatottabb sorsú gonoszáról pont ez jutott először eszembe. Igaz, szegény címszereplő, a Pingvin tényleg szerencsétlen. Nincs meg az a megjelenése és karizmája, ami pont a képregénykaraktereknél elengedhetetlen. Nekem és ahogy hallottam, sokaknak nem tetszett a Tim Burtonös megjelenése sem. Itt gyorsan leszögezném, a sötétség rendezője (én nem komálom a palit, de a Nagy Hal az egyik kedvenc filmem és az Ed Wood is zseniális alkotás) rosszul fogta meg a karaktert. A rondaságát természetfölöttivé tette, miközben ezzel különlegessé emeljük, már pedig az igazi tragédia, amit mutathatna a karakter, hogy ez a kondíció sajnos nem is olyan ritka, mint hinnénk...
Pont ezt láttam meg ebben a képregényben (pontosabban: 5 részes minisorozatban), ami hiányzott a Tim Burton féle megjelenítésből. Itt a kis Oswald egy egyszerű gyerek, amennyiben lehet ezt mondani egy alacsony, görbe orrú gyerekről. Kérdés, az ő esetében lehet-e azt mondani, meg nem értett gyerek, ugyanis apja undorodik tőle, testvérei, iskolatársai csúfolják, egyedül anyja mutat felé szeretetet, aki törődik vele. Így pedig egy olyan beteg karakter jön létre, akinél tényleg eltudom hinni, hogy egy gazdag család sarjaként az alvilág felé fordul, hiszen nem képes már funkcionálni az egyszerű emberek között.
Ezért van, hogy a Pingvin betegsége meg is látszik a karakterben. Hiába tudja, milyen, nem hajlandó elfogadni önmagát, amint valami rosszat mondanak róla, megbosszulja, még pedig úgy, hogy ugyanolyan szánalmas karakterré változtatja az áldozatait...mint ő magát. Nem öli meg az ellene vétkezőket, hanem az életüket teszi tönkre, hogy magányos, egyedülálló lényként végezzék be sorsukat. A kérdés az, miért is így, mikor láthatóan undorodik az emberektől és gyűlöli őket?
Azért, mert ebben a karakterben az utálat mellett megvan a szeretet iránti vágyódás. Anyja iránti beteges rajongása miatt szép lassan elteszi láb alól az egész családját, mivel annyira szeretné az ő szeretetét. A nőét, aki egyedül foglalkozott vele és emberszámba vette. Ez azonban olyan perverziót hozott létre, hogy a karakter képtelen elengedni őt, szegény asszony már semmit sem tud a világról, az alvilág rettegett vezére pedig beteges mozdulatokkal törődik vele, ugyanis képtelen rendesen szeretetét kimutatni.
Fél ugyanis rendesen vonzódni és nem is tudod. Mikor az egyik általa elrendelt lopás vak áldozatát felkeresi és elkezd vele találkozni, megvan az esélye, hogy végre egy talán rendes vonzódása legyen egy másik ember iránt. Hiába megy minden jól, képtelen túltenni magát a kicsinyes bosszúvágyán, miközben mi is mozgatja ezt? A büszkesége...az biztos nem lehet, ugyanis óriási önutálat dolgozik benne. Mi se mutatja jobban, mint az elég mellészereplőként megjelenő Batman megalázza és a 'hősünk' irigyli az igazságosztó testét...Az önutálata az, ami megakadályozza, hogy rendes életet tudjon élni. A sértések megtorlása, az anyjával való beteges viszony mind egy védekezés, hogy nem képes magát elfogadni és mindenre agresszívan reagál, ha valaki ezt szembesíti vele... és ezzel is bukik el, minden szinten.
Mindenkinek ajánlom ezt a képregényt, a sztorija jó, de a karakter lelki betegségeire épül ez ki, így maga a történés jóval kevésbé fontos. A képi világa tökéletes illik az alaphangulathoz, minden jelenet sötét és beteg. Akit érdekelnek az ilyenek, azoknak teljes szívvel ajánlom, sőt, el is kell olvasnia!
A végére egy gondolat. Batman gonoszai a képregényipar legerősebb antagonistái. Ezt a képregényt elolvasva arra a következtetésre jutottam, azért, mert mindegyikük beteg (és vannak olyan képregények, mint a nagyon jó Batman Arkham Asylum, ami a hasonló nevű számítógépes játék miatt megtalálhatatlan, ahol az igazságosztót is közéjük sorolja). Erre ez a cikk és egy másik képregény kapcsán jöttem rá, ami kritikája hamarosan kikerül az oldalra, ott egy másik híres gonosz lesz a középpontban (és NEM, nem a Joker...). Ja és hamarosan jönnek a filmkritikák is, csak egyszerűen nem tudtam a Jézus Utolsó Megkísértése óta olyan filmet nézni, amiről írtam volna (Szegény Dredd a Raid: The Redemption óta várja a megnézését).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése