A cikk elején leszögezném, ez nem rendes filmkritika lesz, sokkal inkább két karakter sorsát fejtem ki. Innentől fogva igazából felszólítok mindenkit, csak spoiler veszélye mellett olvassa tovább a cikket!
Mi a hasonlóság egy maffia család tehetséges sarja és egy középiskolai tanár között? (Nagyon érdekes lenne idehozni a Fegyvernepper, egyik kedvenc filmem, főhősét, de Yuri Orlovnak majd külön cikket szentelek inkább)
A család. A kötelesség, amit magukban éreznek, hogy szeretteiket védjék. Egyikőjük se kívánta magának ezt a sorsot a elején. Michael megpróbált minél messzebb lenni a családi üzletektől, de az apja iránti szeretet és a Corleone név, ami egy fogalom, vezette rá atyja útjára.
Walter White pedig leélte volna szürke életét, ha nem kap rákot és jön rá, semmit se tud családjára hagyni, akik jövőjéért belekezd a droggyártás-árusításban.
Ez a két ember azonban egy szörnyű tragédiát hordoznak magukkal. Minél följebb emelkednek, annál inkább elvesztették azt, amiért harcoltak, a szeretteiket. Michael a sorozat záró darabjában mutatja ezt ki a gyónás jelenetnél, mikor nem bánt meg semmit, kivéve testvérének a megölését, aminek kiejtésekor a keresztapa zokogni kezd. Walter pedig a családja érdekében hazudik nekik, érzelmileg zsarolja őket, kihasználja az érzéseiket és akaratán kívül megöli sógorát.
Mi mégis a fő különbség? Érdekes módon mindkettő alkotásban (azaz a Keresztapa III. és a Breaking Bad utolsó részében) a felénél adják meg a kulcsot, amivel az utolsó jelenetet lehet értelmezni.
Michaelnél ez a gyónás, majd utána a magányos halála. Minden szörnyűséget elkövetett, amit nem bánt meg, de a családjával tett dolgokat nem képes megbocsájtani önmagának és a rokonai sem. Élete utolsó pillanatában vágyakozik élete arra a pillanataira, mikor mentes volt a bűntől, mikor nem a Keresztapa volt, hanem egy amerikai nő barátja, egy olasz lány felesége vagy egy boldog apa. Az alvilág uraként is a
családjáért dolgozott, tört még nagyobbra, miközben, magányos halálában látja csak meg, sosem volt büszke erre az életére és áldozata hiábavaló volt.
Walter White vallomása az utolsó rész felénél is a Keresztapás jelenethez kapcsolható, mikor gyakorlatilag a felségének gyón, ugyanis a hazugságok mestere végre őszintén színt vall. Több év becsapás után, hogy a szerettei miatt vállalta magára ezt a sorsot:, végre kimondja az igazságot, nem a családjáért tette, hanem mert élvezte. A laborban egyedül hal meg a végén, ő azonban, ahogy utolsó mozdulatával ahogy a nagy főzőeszközt megsimogatja, úgy érzi, emellett élt igazán, az utolsó két évében, mikor nem Walter White volt, hanem az alvilágban hírhedt Heisenberg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése