Mozgó művészet: The Last Temptation of Christ (Jézus utolsó megkísértése, 1988)

"Három halálom lesz: a testé, a léleké és végül a mítoszé."

  Egyik kedvenc könyvemben van ez az idézet (nem pontosan fogalmazva) és a Jézus utolsó megkísértését

nézve ez jutott eszembe. Nagyon kevés jó feldolgozását láttam ennek a témának, amin ha belegondolunk
nincs is mit csodálkozni. Egy prófétát miként viszünk a vászonra, méghozzá egy olyat, aki tanításai alapjaiban határozzák meg a nyugati kultúrkör eszméit? Európában és Amerikában még ha valaki nem is tartja magát vallásosnak, a legtöbb lakója ezeknek a kontinenseknek olyan elveket, normákat vall, aminek az eredete a kereszténységre vezethető vissza. Ezek után nem is lehet kérdés, mennyi rossz és/vagy értelmetlen alkotás született Jézusról. Nemrégiben hallottam, a szunniták csinálnak filmet Mohamed prófétáról, amire válaszul a siíták is elkezdták forgatni a sajátjukat...

   A kérdés csak az, egy alkotás hogyan mutatja be egy vallás központi személyét.

  Engem mindig is ennek a témának a szokatlan feldolgozása fogtak meg. Igazából két olyan művet tudok felsorolni, amik igazán tetszettek a fenti kategóriában. Első a Brian élete, ahol mikor a készítőket támadták, milyen istenkáromló művet forgattak, ők az érsek urat udvariasan kijavították, nem istenkáromló, hanem eretnek a film. A másik a Biff evangéliuma című könyv, amiről nem írnék semmit, hadd ajánljam inkább ismerősöm cikkét róla.

   Miért is kerül melléjük a Jézus utolsó megkísértése?

   A filmben ugyanis az ember-próféta konfliktus jelenik meg, ami engem személy szerint megfogott.

  Eddig még sosem láttam egy olyan feldolgozást sem, ahol a szerepében kételkedő, igazságát, küldetését

megkérdőjelező Jézus jelent volna meg (nem hiába a film elején írják is, a mű nem az evangéliumokon alapul). A megváltó nem tudja pontosan, mi a szerepe, fél Istentől, fél a Sátántól. Párharcot folytatnak benne az emberi vágyak és az isteni szerepével való terhekkel. Vágyja Máriát, mégsem lehet az övé, szereti az életet, a Földet, a világot, mindent, mégis meg kell halnia. Willem Dafoe meg tökéletesen játssza az egyszer önmagába forduló, máskor pedig karizmatikus, a világ végére is követnéd prófétát.

  Emellett nagyon tetszik, hogy az apostolok meg jóval kevésbé szentek...

  A filmben ugyanis egyedül egy igazi társa van Jézusnak, az pedig Júdás, Harvey Keitel által megformálva. Ő az, aki támogatja miközben azokat a kérdéseket is felteszi, amiket más nem tenne fel a messiásnak. Egyszerre hívő és kételkedő, egy olyan támasza a filmbeli prófétának, aki képes őt egybetartani. Az apostolok buta követők, kérdéseik olyan kisstílűek, egyedül Júdás képes a kételkedésének hangot adva elgondolkoztatni a prófétát.  Az pedig, mikor Jézus kéri, árulja el őt, mert így képes beteljesíteni a sorsát, szívszorító. Júdás sír, míg Jézus szomorúan átöleli és annyit mond, az ő feladata sokkal egyszerűbb, neki csak meg kell halnia, míg a barátjának el kell árulnia őt...

  Ez azonban bármennyire is a kedvenc jelenetem, legerősebben az utolsó kettő ütött, amiről azonban tényleg csak spoiler felhívás után tudok írni.

  A kereszten ugyanis odajön hozzá egy arkangyal és megmenti a megváltó életét. Jézus tovább él, névtelenül, boldogságban, egy olyan életét folytatva, ami nem lehetett az övé feladata miatt. Mikor feleségeivel és gyermekeivel megy, találkozik a megtért Pál apostollal, aki éppen prédikál. Mikor elmagyarázza neki a

címszereplő, hogy ő él és nem halt meg, mint ahogy azt hiszik, Pál elbeszélget vele, majd számomra nagyon megragadóan, azt mondja, most hogy látja az embert, sokkal biztosabb a hitében, miért követi a prófétát, aki kereszthalált halt. Az ő szemében az ember Jézus egy senki, hiába volt ő az, aki volt a kereszthalála előtt.

  A legdurvább jelenet talán azonban az öreg Jézusnak a halála, aki az ágyán fekszik és akkor az apostolok közül páran meglátogatják. Azok szertettel fordulnak hozzá, kivéve a végén megjelenő Júdás. Ő volt a leghűbb követője, csak ő látja meg az angyalban, aki megmentette Jézust, a Sátánt. Ő érette csak meg igazából, mi volt Isten fiának a feladata és hogyan bukott el. Harvey Kietel arcán ekkor már csak a gyűlölet van, hisz neki meg kellett tennie ezt, amire megkérte barátja, amiért azóta gyűlöli magát és a végén ő volt az, a kételkedő majd hívő ember, aki képes volt feladatát megcsinálni, míg a megváltó elbukott...

 Ezt a filmet mindenképp érdemes megnézni, egyedül a végére egy hibát tudnék felróni neki. Scorsese mester ugyanis belesett abba a hiába szerintem, ami a csodálatos Casino filmjénél még jobban zavart. Hosszú ugyanis a film és hiába van helyén minden jelenet, valahogy azzal az érzéssel álltam fel, hogy lehetett volna rövidebb...pedig a kedvenc filmjeim között több olyan is van, ami hasonló hosszúságú.

 Röviden összefoglalva: mindenkinek ajánlanám, akit érdekel egy kicsit is egy szent ember életének olyan feldolgozása, ami képes belelátni egy ilyen karakterbe az...embert.