Az újraindult Thor sorozat (eddig is volt, csak újrakezdték a számozást...hosszú, képregény marketingbeli húzásról van szó itt) írója feltette azt a kérdést, hogy egy jól megírt Thornál mi lehet még királyabb, mivel lehet még jobban emelni az amúgy zseni január óta menő sorozatot.
Három Thorral!
Ez a húzás önmagában egyszerű és nagyszerű, de ha hozzátesszük, hogy a "jelenkori" avengerses Thor mellé rakjuk társként a múltból jött fiatal, fegyelmezetlen verzióját és a jövőben Asgard vezetőjeként uralkodó egyszerre önmaga és Odin keverékeként létező öreg Thort, a húzás zseni.
De nagyon előre futottam!
A történet ugyanis úgy kezdődik, hogy Thor, a bosszúálló megjelenik egy isten háta mögötti bolygón. A szófordulatom majdnem szó szerint értendő is, ugyanis a helyiek siránkozásából megtudja az asgardi isten, hogy a csillagok között élő istenei az előtte halandóknak eltűntek. A helyzet azonban sokkal rosszabb, mint ahogy megtudja a villámok ura: előbbieket ugyanis lemészárolták.
Ezalatt a múltban egy fiatal Thor még Mjolnir nélkül, két harc és ivás között egy Gorr nevű lénybe fut bele,
Egy harmadik idősíkon pedig egy megtört viharisten ül a kihalt Asgard trónjában, miközben egy ostromló fekete sereggel való végső megmérettetésre készül, egyedül, fáradtan, magányosan.
A három idősík között folytonos ugrálás van, azonban ez egyáltalán nem megy a történet kárára. Jó párszor nagyon szép játék van vele, érdemes lenne mind képregény, mind más médiumban íróknak megfigyelni ezt a módszert. Amennyiben még a cselekményről van szó: Gorr, a történet központi karaktere Thor mellett nagyon jóra sikeredett. Minél több tud meg róla az ember, annál inkább emberibb lesz az elején lévő lelketlen gyilkológép. Az istenek nélküli világra áhítozó lénnyel kapcsolatban sok kérdés felmerül, amit nagyon szépen bont ki az író. Jó pár irtó jó példát tudnék hozni, de nem teszem ezt meg, mivel azzal csak újabb és újabb állkeresgélős meglepetéstől fosztanám meg az olvasókat.
Amit külön ki kell hangsúlyozni, az nem más, mind a három Thor. Egyszerre ugyanazok a személyek és teljesen különbözőek. Az olvasó párszor látja ugyanazt az istent a fiatal, fegyelmezetlen formájában; a felelősség tudattal teli bosszúállóban és az öreg, cinikus szinte Odin szerű öregben; közben pedig mások is. Engem személy szerint tudattalanul is elgondolkodtatott az ember öregedésén és az időn, hogyan képes az meghagyni a fogát az emberen, mert az igazi változás nem a kinézetben van...hanem belül.
Technikai részekről szólva nekem nagyon tetszett a képi világa, a karakterek nagyon jól vannak ábrázolva (spoiler: nekem nagyon tetszett a Gorr féle isten-koncentrációs táborban a túlélő, foglyok koszossága, ami a halhatatlanokat teljesen emberivé tettek). A Thorok között ügyesen rajzolták meg a különbségeket, Gorr pedig kinézetével egy fenevad, de nagyon okosan rajta is meglátszódik a különböző idősíkok közötti változás. Nem hiába van erejével és ereje nélkül máshogy ábrázolva...
Rövid, éppen hogy nem egy tucat részes sorozat, izgalmas sztorival, elgondolkodtató kérdésekkel és gyönyörű képi világgal, amihez nagyon fasza akció tartozik. Mindenkinek érdemes kipróbálnia! Legszívesebben elolvastatnám mindenkivel, aki azt mondja, a képregények buta, üres alkotások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése