Swamp Thing megjelenése 1972re tehető, mikor a piacra került az első füzete. Ennek a sorozatnak a hasábjain jelent meg Constantine karaktere is, aki az egyik legismertebb alakja a nem szuperhősös és nem gyerekeknek írt képregényszereplőknek. Mindkettő karaktert a kiadó, a Dc comics a Vertigo alrészlegén keresztül adta ki, aminek a kiadványai a felnőttes témákat célozzák meg. Maga a hősnek azonban igen hányatott sorsa volt. Eddig négyszer kaszálták el és indították újra a történetét. De ki is maga a főszereplő? Dr Alec Holland halálakor született meg maga Swamp Thing. A tudós laborjában történt baleset során (igen, ennyire eredeti eredetsztorit még nem hallottam...) elveszti feleségét, ő meg haldokolva elsüllyed Louisiana mocsaraiban, elnyelve mind őt, mind a saját maga által megalkotott formulát, ami bármilyen növény növekedését meggyorsítja. Innen emelkedik ki nem sokkal később Swamp Thing. A nagy zöld növényi testből álló és bármilyen zöld életformát irányítani tudó létforma, a Doktor emlékeivel. Az élővilág őrzője és az úgynevezett Sorvadás elleni, a hanyatlás és az elmúlás erői, harc bajnoka lett. Idővel azonban megtudta a sokkoló igazságot: ő nem Allec Holland, hanem csak egy belőle, az esszenciájából növesztett szörnyeteg.
Az ideje lejárt és elmúlt ő maga is, de a szükség rá sosem. A Föld épségéért vívott csatába így visszahívják, de nem az érkezik meg, akire számítottak: Alec Holland volt az, a világ élővilágának egy részét képviselő Zöld erő bajnoka. Az események után azonban a doktor, emberi formában elvonul a világtól.
A történet itt kezdődik, ugyanis ez a képregény az előre elrendeltetett sorsról és annak elfogadásáról szól. Alec Hollandnak ugyanis az egész Zöld Harcoskirályává kell válnia, elrendeltetése szerint. Ő azonban csak egy ember, aki több évig volt halott, most pedig felébredve egy tőle idegen szörny emlékeivel és tetteivel együtt kell élnie. Ő meg hiába próbál menekülni, képtelen, mindenhova követik őt, mind a Zöld küldöttei, mind pedig a Sorvadás erői. Magában a modern mindennapi világban is idegennek érzi magát, erre pedig megpróbálják belerángatni egy évszázados harcba. A próféciákra utaló Zöld vezetői emellett folyton megkísérlik tiltani a kapcsolatát az egyedüli emberrel, aki képes megérteni őt. Abigail Arcane ugyanis a Sorvadást szolgáló család renegát tagja, aki a Swamp Thing szeretője volt. Kettőjük kapcsolatának egy Rómeó és Júlia felütése lesz, ami egyszerre alapul a vonzódáson, az egyedüli menedék nyújtása a másiknak az évszázados konfliktusban és az ez ellen való közös lázadáson.
A történetre eközben pedig egy igen erős horror hangulat épül rá. A halál és az elmúlás a legalapvetőbben veszik körbe a mindennapjainkat és az innen eredő paranoiára erősen ráépít az író. Menekülő hőseinket ugyanis minden halott dolog veszélyt jelenthet. A zombik démoni hordája undorító és félelmet keltő. Ami engem nagyon megfogott az egészben, hogy nem csak ők vannak így bemutatva. Az első számban mesteri, ahogy Alec Holland kifejti, a növények világa párszor sokkal kegyetlenebb, mint az állatok vagy embereké. ( Hiszen bizonyos fajok szép lassan fojtják meg és lopják el az életerejét egy fának, évtizedeken keresztül...)
A Yanick Paquette rajzai fergetegesek. Véres, párszor gyomorforgató (Spoiler: ebből a kedvenc jelenetem, mikor Abigail öccse az épp a Sorvadás avatarjává váló nővérét mutálódott nyelvével megnyelje és odasuttogja: olyan szép vagy...) ...mégis szép. Ez nem egy ilyen dolgok utáni ízlésből mondom. A pusztítás önmagukban rothadó seregei ízlésesen undorítók, míg bizonyos karakterek pedig szinte kiemelkednek közülük szépségükkel (Ez egyébként nem oldalfüggő: a növényi erők ősei fenyegető alakok, míg Abigail a Sorvadás erői által átváltoztatva is képes szép maradni, mikor azok irányításának ellenáll). Ez a kettősség erősen megvan az ábrázolásmódban is. Van, mikor a paneleket az adott jelenetek panelelválasztását direkt a Zöld vagy Sorvadás szimbólumaival megspékelve teszi, amit még fenséges változtatják a jeleneteket. Utóbbiak közül talán azokat szeretem a legjobban, amiket direkt fenségessé alkotta meg, mikor igazi epikus jelenet történik.
A Scott Snyder sztorija izgalmas, változatos, egyszerre megmutatva az évszázados konfliktust és a benne szenvedő egyént. Alec Holland harca a ráerőltetett szerep, jellem ellen olyan hatásos, szerintem bárki átérzi, akire bármiféle nyomást is fejtettek ki, hogy egy előre eldöntött utat válasszon, amihez neki nem volt kedve. A mellékkarakterek is igen érdekesek, emellett felvetül az is a füzetekben, az élet és a halálnak mennyire is egymáshoz tartozó dolgok. Egyedül nekem csak azok a számok nem tetszettek, amik a jövőben játszódtak, de ezeknek megvolt a speciális okuk. Ezért is vagyok szomorú, hogy a 18. számmal az író otthagyta a sorozatot. Ezzel és egy nagyon szép szimbolikus képpel le is zárta az eddigi történeteket, de hogy őszinte legyek, félek egyáltalán nem lesz már olyan a sorozat, mint volt...
Egy kis megjegyzés: Amennyibe tetszett valakinek és kedvet kapott a Swamp Thinghez, tudnám ajánlani az Animal Man sorozatot. Főszereplő egy családapa, aki ugyanennek a konfliktusnak egy más részét éli át. Ő a Piros ügynöke (hasonló a Zöldhöz, csak növények helyett az állatok élővilágát képviseli), akinek az a feladata, a Swam Thinghez hasonlóan, ennek az erőnek a bajnokát, a lányát védje. A története és a benne lévő konfliktusok nagyon jók (a természetfeletti támadások hogyan reagál a család, milyen kapcsolata lesz a természetfeletti képességekkel rendelkező és az egyszeri halandó tagjai között, mennyire is sikerül még így is összetartaniuk.) Engem ez kevésbé fogott meg, igazából az ábrázolási mód miatt nem tudtam sosem huzamosabb ideig olvasni. A rajzai elég groteszkek párszor, jóval erősebbek és gyomorforgatóbbak, emellett nincs meg bennük a szépnek és rondaságnak a kontrasztja, mint a Swam Thingnél, de akinek ez bejön bejön teljes szívemből ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése