Alábbi cikksorozatban pár elgondolkodtató témát vetnék föl, remélve egy kicsit új nézőpontot nyújthatok bizonyos kérdésekben. Olyan érdekességek lesznek itt a boncasztalra téve, amik tipikusan egy sör mellett képesek egy baráti társaságban előkerülni, jó hangulatban, finom eszmecserék beindítójaként.
Science fiction. Pontos definíciójával meg sem próbálkozok. Nagyon sok fajtája és értelmezése van, így mindenkinek ajánlom, nézzen utána, egy gyors google kereséssel sokféle definíciót lehet találni, válasszon kedves olvasó ezek közül a szája íze szerint. Ugyanígy nem kísérlem meg az eredetének felkutatásával. Nem lepődnék meg, ha bizonyos megközelítéssel kiderülne, már az ókori görögök is írtak ilyen művet (hiszen ők mindent csináltam már előttünk ugye!). Egyszer ezen a stíluson belül a leginkább hozzám közelálló altípusára, a cyberpunkra kerestem rá, aminek első könyvei a 80as években íródtak. Ehelyett találtam egy olyan listát, ahol a 1927es filmtörténeti klasszikust, a Metropolist is ide helyezte el.
Így hát megosztom az én személyes meghatározásomat: egy olyan stílus, aminek a történeteiben a tudománynak és a technikának világalakító szerepe van az egész univerzumra. Hozzá akartam írni azt, hogy a jövőben játszódik, de automatikusan mellégépeltem: vagy egy alternatív valóságban. Nem véletlenül, hiszen az időutazó témák és a steampunk is például ide tartozik és mindkettőre az utóbbi kijelentés az igaz.
Miért is írok stílust műfaj helyett?
Mivel szerintem nem lehet tisztán Sci-fi műfajról írni. Vannak benne közös dolgok, de az egész megnevezés túl komplex. Érdemes egy pillantást venni arra, hány alműfajjal rendelkezik! Nézzétek meg az igen eredeti Moon filmet, majd utána a Star Wars régi trilógiáját. Mindkettőnek megvannak a maga erényei, mégis inkább csak messzi rokonok, hiába egy helyről jönnek.
Ennek ellenére mii külön műfajt emlegetünk. Számomra a sci-fi szinte egyet jelent a társadalom és emberiségkritikával. Bizonyos írók inkább a technika helyzetét boncolgatják a világunkban, mint például a mesterséges intelligencia lehetőségének veszélyeit vagy előnyeit. Itt azonban nem szabad megállni. A technológia és tudomány szerepének a hangsúlya is változó. Amennyiben a fő elem helyzete sem beágyazott és megingathatatlan, miért gondoljuk egy kategóriának az összes szerzeménye hasonló? Én olvastam például ebben a stílusban romantikus regényeket is. Miért hisszük tehát azt, a sci-fi egy meghatározott témát boncolgat és megvannak az adott, igen erős műfaji korlátai és sablonjai, mint egy kriminek például? Véleményem szerint erre egy mára fogalommá jelenség a válasz: Star Wars
Nézzük meg ezt a képet! Nem kockáztatok nagyot azzal a mondattal, hogy ezzel kapcsolatban mindenkinek van egy személyes élménye. Akár szereti, akár nem. Egyszerűen megkerülhetetlen ez a film, ha belegondolunk. Beleitta magát a kultúránkba, bármit is mondanak erre az emberek. Előhúzhatnám a Darth Vader aduászt ebben az érvelésben vagy a fénykardokat (vagy sugárpallos!), de szerintem elég megnézni ezt. Megkérdeztem pár ismerősömet, mi jut eszükbe arról, hogy sci-fi. A válasz: Star Wars. A helyzet csak az, hogy ez alapján lesz minden ilyen mű besorolva, azután meg mindenki csodálkozik, hogy jééé, láttam egy olyan science fictiont, ahol nem voltak ultrabrutál látványos csaták és elgondolkodtató volt! A kettő egyébként nem zárja ki egymást, legjobb példa erre a Battlestar Galactica sorozat, amit mindenkinek ajánlok! A csillagok háborújában a tudomány és technika inkább csak egy körítést ad a sztorinak. Az új trilógia (vagy előzmények...) egy szó szerinti középkori romantikus lovagregény. A szerelmes pár, akik a társadalmi kötelezettségeik és normák miatt nem lehetnek egymáséi, de titokban összeházasodnak. Nem is beszélve arról, hogy a fénykardok száma is megtízszereződik és egyéb hasonló dolgok.
Nézzük meg azonban az igazi forrást, a régi trilógiát (azaz a 4,5,6...Lucas nem egyszerűsítette meg szegény cikkíró dolgát :) ). Ez a mű univerzális. Nem szól a technológia szerepéről, a társadalmunkról és hogy őszinték legyünk, nem is szeretnénk. Ez a történet ugyanis maga az élet. A jó és gonosz harca, a szabadság és igazságért meg nem alkuvó, el nem bukó küzdelem. Az arctalanság, a szürkeség el nem fogadása, amit a birodalom kínál a galaxisnak. Nem véletlen, hogy Anakin Skywalker megváltása és végül jó útra térésének szimbolikus jele az, mikor végre lekerül róla a maszk és megjelenik az ember, aminek legyünk őszinték, csak Luke Skywaler nézte őt, még mi sem nézők. Tulajdonképpen ezek a nagy hatású művek egy réges régi galaxisból jöttek és a jövő összes generációjának szólnak.
Nézzük meg azonban az igazi forrást, a régi trilógiát (azaz a 4,5,6...Lucas nem egyszerűsítette meg szegény cikkíró dolgát :) ). Ez a mű univerzális. Nem szól a technológia szerepéről, a társadalmunkról és hogy őszinték legyünk, nem is szeretnénk. Ez a történet ugyanis maga az élet. A jó és gonosz harca, a szabadság és igazságért meg nem alkuvó, el nem bukó küzdelem. Az arctalanság, a szürkeség el nem fogadása, amit a birodalom kínál a galaxisnak. Nem véletlen, hogy Anakin Skywalker megváltása és végül jó útra térésének szimbolikus jele az, mikor végre lekerül róla a maszk és megjelenik az ember, aminek legyünk őszinték, csak Luke Skywaler nézte őt, még mi sem nézők. Tulajdonképpen ezek a nagy hatású művek egy réges régi galaxisból jöttek és a jövő összes generációjának szólnak.
Ezt megnézve láthatjuk, itt is inkább egy stílust ad, de legalábbis nem egy műfaji meghatározást, bevált fordulatokkal, csavarokkal. A sci-fi ugyanis univerzális. Amennyiben egy csoportként, kategóriaként nézzük, láthatjuk, van benne a jelenünkre reflektáló művek, a múltat boncolgató történetek, a jövő veszélyeire felhívó sztorik és örökérvényű mesék. Ne ítéljetek elsőre, mikor azt látjátok science fiction, ugyanis ez a szó annyiféle ezernyi világot rejt magába, mint amit az univerzum tartogat nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése