Előző héten írtam, hogy ebben a szekcióban olyan jeleneteket
fogok írni, amik való életből jöttek. Ezt a vonalat követve most egy olyan, rövid telefonbeszélgetés egyik
oldalát mutatom be, ami szó szerint így történt. Estefelé mentem haza november
végén a 4-6os villamoson, mikor a mögöttem ülő ember igen csak hangos hívására
lettem figyelmes. Amint elkezdtem hegyezni a fülem tisztában voltam, hogy ezt
meg kell örökíteni a jövő generációinak, így hevesen jegyzetelni kezdtem a
szerencsére nálam lévő kis füzetecskémbe.
Egy monológ, a telefon túloldalára
2012. Tél
„Nem engedek az irhádnak. Nem hozom a gépem, szeme
van…apple, tudod. Venni akarok egy számítógépet, egy olyan vezeték
nélkülit…lehet vele internetezni, emailezni…olcsó Bécsben. Vettem egy
négyzetméteres tv-t. Annyi csatorna, film van rajta…a film+ is bejön! A pornó
0-24ben van, 6ig. Azt nézem és akkor nem alszok el. A csaj olyan arcokat vág…na
jó menjél, nem életet élni, biliárdoz csak. Költsd a szegény pénzed! Már megint
kölcsönből biliárdozol mi?!...Olyan vagy, mint a testvérem…tudod, hogy nincs.
Te vagy a bátyám idősebb vagy nálam…de nem, én vagyok a bátyád. Én vagyok az
idősebb. Nálam van a dzsímbín. Van egy karton söröm…tudod, ott a patkányok
megrágják a kupakját. Kevertem egy komponenst…patkánymérget. Azt nem eszik
meg…”
A mellettem ülő középkorú nő, festett vörös
hajjal, aki eddig egy zsebbibliát olvasott 11 óra körül a villamoson most rám
nézett. Láttuk egymáson, mindketten a beszélgetést figyeltük és egyszerre
mosolyodtunk el, enyhe szomorúsággal mindkettőnk szemében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése